Vannak időszakaim, amikor egyfolytában az jár a fejemben, hogy folytatni/elkezdeni/ujraindítani kell ezt az online naplóírást. Ilyenkor rendszerint, mint sokan mások is, lelki válság/rossz gondolatok ütik fel a fejüket. Ma délelőtt egy csomó olyan kép került elém pl a nagy kék oldalon, ahol mindenki azt bizonygatja, hogy ő mennyire egyedi, mennyire különleges és ő aztán semmi pénzért nem követi azt a bizonyos csordát.. Nos, én nem vagyok egyedi. Nagyon szeretnék, mégsem vagyok. Nem követek csordát, csak egy bizonyos értékrend szerint élem az életem. Mondhatni konzervatívan egy kis humorral fűszerezve.

Elindítom a blogot több szempont miatt is. Egyrészt terápiás jelleggel, hátha, amit leírok, az többé nem kúszik 5 percenként a fejembe, másrészt meg ha már van egy olyan olvasó, aki az én írásaim segítségével mosolyog egy jót vagy csak megkönnyebbül, hogy az őt zaklató gondolatokkal nincs egyedül, már megérte.

Bridget Jones? Igen. Tény, hogy sokszor túlpörgök, vannak nevetséges és kiszámíthatatlan szituációk az életemben, szeretnék társat találni, nagy a fenekem...:D sorolhatnám a hasonlóságokat, de az ún Bridget Jones effektus majd' minden nőtársam életében előkerül, hol kevesebb, hol hosszabb ideig.

Nekem is van olyan ember az életemben, aki nem kéne, hogy ott legyen, több gond van vele, mint amiért szerethetném, mégis, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva kell nekem. Minden problémájával együtt. Nem értem magam. Ismeritek azt az állapotot, amikor óránként legalább kétszer megnézed, hogy aktív-e FaCebOokon, es kit lájkol, és miért nem ír, vagy ha felhív akkor miért nem mond olyanokat, amire én várok..mert nem én vagyok, egy személyes individum, aki önállóan él, gondolkozik...és most bajban van..
Ezáltal én is..nem tudom mit tegyek, mert van, hogy kapaszkodik belém, van, hogy ellök magától.
Így maradt az írás..