Kardiológiai fejezet következik. Csak azért írok, mert ha nem tenném, begolyóznék. Most egy barátommal beszélgetek, mára vége a munkának. Nem is tudok nagyon mit kezdeni magammal. Még csak este 6 óra van. Hol van még a másnap?
Szarul vagyok. Nem tudom, hogy mennyire kell, vagy nem kell irodalmian fogalmaznom, de fáj. Folyamatosan megy ugyanaz a zene, ami az utolsó közös autózás alkalmával ment és amivel a végén szerintem már az őrületbe kergettem. Gondolkoztam rajta, hogy mi marad nekem? Nos, ezek az emlékek. Amikor nem gondolkoztam, nem analizáltam se őt se magam, amikor nem kerestem a hibákat, csak átadtam magam annak az érzésnek, hogy bár hosszú a haja (is) és el kéne mennie fodrászhoz, de Istenem, milyen jó beletúrni a hajába és érezni minden hajszálat és tudni, hogy hozzám tartozik. Mindenki azt mondja, hogy romantikus alkat vagyok, és én rendszerint, kategorikusan elküldöm őket a francba, de az ilyen mondataimnál jövök rá, hogy mennyire igazuk van. Amikor ülök egy anyósülésen, némán kiáltom felé, hogy mennyire szeretem, és legszívesebben mondanám neki, hogy húzódjon félre, mert oda akarok bújni és érezni az illatát...és ilyenkor még az a végtelenül szentimentalista érzés is hatalmába kerít, hogy örökké....

Ezek maradtak. A forró ölelés, amikor a szemembe néz, amikor a szívverését hallgatva azt hallom, hogy leszek én még H. kezdőbetűs Éva. Hát..Ha most jó öngyógyító lennék azt mondanám, hogy csak a rosszra kell gondoljak. Hogy tegnap találkoztunk, kihasználta, amit én engedtem és ment tovább. Végigbulizta az éjszakát mig én itthon forgolódtam és nem, nem gondolt rám. Mert minden pasi önző.
De az a fura, hogy én nem tudok a rosszra emlékezni. Délután nagyon rosszul lettem. Nem részletezem, de az jutott eszembe közben, hogy bárcsak hallhatnám a hangját, bárcsak megkérdezhetném tőle, hogy kifesthetem e a szempilláját.

A barátaimnak mutatom a keményet, de magamnak már nem megy. Nyüszítek, várom a nappalt és félek az éjszakáktól. Mióta kikapcsolja magát, vagy letilt, vagy ki tudja, még jobban. Az ember 10 napig bírja alvás nélkül.
az első nap megvolt. Kíváncsian várom a többit.