Nos, a tegnapi nap vége jobban sikerült, mint hittem. Köszönöm szépen az érdeklődést, csodák csodája, jól vagyok. Azaz Bea barátnőm után szabadon: én egy ijesztő bivaly vagyok, csak az utóbbi időben megborultam:D

Ma kétszer volt eddig olyan röhögőgörcsöm, hogy szerintem 10 km-rel arrébb is hallották. Megaláztak. Ez nagyon fáj. Mert nem vagyok elég jó, plusz én nem sokat segítettem az én Dantesemen, lehet, hogy jobb, ha nem én vagyok mellette, aki jobb, szebb, okosabb, szakmaibb, mint én.

Nem telt jól a délután. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy essetek el, kapjátok be, utáltam a pszichomókus kislányt és Ádámot is. Aztán egy 6 éves tanítványom feladat közben felnézett és azt mondta: Éva néni, kérlek, mondd el mi a baj, hadd segítsek. És lehet, hogy szakmailag helytelen. De mondtam, hogy Ádám (ismerik) megbántott és most egy másik lány kezét fogva korcsolyázik. És sírva fakadtam. És tudjátok mit mondott? Éva néni! Én nagyon szeretlek. HA Ádám mással korcsolyázik, akkor nem érdemel meg téged, bármi történt is. Reméljük, hogy a lány, akinek a kezét fogja is meggondolja, hogy milyen lesz, ha legközelebb valaki más majd az ő szerelmének fogja meg a kezét. És megölelt. Tudjátok mit? Igaza van. Továbbra sem fogok gyűlölködni, de annyian mondják, a más fészkébe piszkítós hasonlatot, hogy elgondolkoztam rajta. De ennyi. Nem fogok nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek. Még mindig védem őket. Ez már nem az én utam.

Nem tudtam tegnap felhívni, mert kitöröltem a számát és az smseit. Nem kellenek. Aztán persze evett a kefe, de ennyi defekt nekem is jár!
Aztán beszéltem Bea barátnőmmel, aki ezt a csodás hasonlatot adta:D

A következőket írta:"Mert nem csőd vagy hanem bivalyerős. Megjegyzem ez is ijesztő egy pasinak. Csak a legjobbak küzdenek meg ezzel. Ha Ádámnak nem sikerült, akkor nem ő a legjobb. De eljőn majd a best is, garantálom." És sok mindent máshogy látok. Kaptam azt anno, hogy nem tud férfi lenni. Pedig sokat változtam. De nem tudok teljesen kivetkőzni. Neki egy irányítható nő kellene? Akkor a tegnapi reggeli szeretlek mégsem olyan komoly már? Mindegy, ne menjünk bele.

És miért vannak nekem a legjobb barátaim? Mert 23 óra körül csörgött a telefonom, hogy készüljek el, megyünk. Semmi kedvem nem volt, de végül eljöttek értem és beültünk valahova. És megismerkedtem valakivel. Azaz már látásból ismertem, mert kb 1-2 hónappal idősebb nálam, de ritkán van itthon. Meg is lepődött,amikor bemutatkoztam. Dehát Évi, mi van veled? Kiderült, hogy Magyarországon dolgozik most éppen tervezőmérnökként, és elkezdtünk beszélgetni. Róla, rólam, az ő exéről, az enyémről. És azt vettem észre, hogy mindenki elment, a barátnőm odakacsintott, de csak beszélünk kapcsolatokról, magabiztosságról, szépségről, hivatásokról, munkához köthető mentalitásról. Egy végtelenül intelligens, jóképű férfit ismertem meg, aki, amikor az én Dantesemről meséltem és elcsuklott a hangom, azt mondta, hogy életében nem találkozott még olyan nővel, mint én, pedig volt hisztis része az estémnek, utamba került egy gyökér, és kijött a hisztis énem, amit ugye nem nagyon szoktam megmutatni. De látta. ÉS voltak gyönyörű lányok, okosak is-hiszen a barátnőim is jelen voltak, és le sem vette rólam a szemét. Nem voltam kisminkelve, be voltak dagadva a szemeim, és rástartolt egy-két lány, de nem vette észre őket. Arra lettem figyelmes, hogy hajnali 6 óra van, ülünk a kapunál a kocsiban, én nevetek és fázom, beindította a fűtést és kijött a biztiboy, hogy minden oké? 
Nem nagyon szokott fél éjszaka a kapu előtt állni egy Audi, de nagyon aranyos volt, hogy féltett. Szóval, sok hét és tengernyi könny után elhittem, hogy én is vagyok valaki.

Hosszasan meséltem a kapcsolatomról. A hibáimról. Kendőzetlenül, őszintén. És mégis azt mondta az este(reggel) végén, hogy belém azonnal belém lehet szeretni. Nem számít a hiszti, nem számít a súlyfelesleg. Hogy iszonyatosan vonzó, hogy önálló vagyok, hogy vág az eszem, hogy próbálok nem kapaszkodni, és hogy teret engedek, de nem tévesztem szem elől az "enyémet", mert tudom, ha elbotlanék, ő felsegít és fordítva. 

Nem felejtettem el az én drága Dantesemet, de örülök, hogy valaki úgy  lát "tökéletesnek", amilyen igazán vagyok. Mondtam, hogyha többet nem is találkozunk, köszönöm, hogy felszedett a padlóról. Úriember volt. Minden megmozdulásában. Abban, hogy kinyitotta az ajtót mindig, odáig, hogy nem használta ki a helyzetet. El tudtam hinni, hogy mindig is olyan nőre vágyott aki hagyja lélegezni, akinek fontos, hogy hová jut, aki a családjáért dolgozik.
Jól esett. Nem csak azt kaptam végre, hogy én vagyok a szar.


u.i.: természetesen keres :)
u.i.2.:Ádám leszarja a fejem :D