Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e ezt a postot vagy írjak e még erre a helyre, ami már az ellenfeleim :) előtt is publikussá váltak. De a tegnapi bejegyzés kapcsán kaptam 2 szívmelengető emailt és a ma reggeli csúfos bukásom után lelket öntöttek belém. 
Két ismeretlen fiatal írt, az egyik egy lány volt. Nagyon köszönöm a bizalmát. Azt írta, hogy nagy bátorság tőlem, hogy kendőzetlenül, őszintén leírom azokat az érzéseket, amikkel egy nő küzd és szinte kézzel fogható egy-egy gondolat, vagy akár egy-egy könnycsepp. Zoé, köszönöm! Azért írok így, mert így tudja meg az én(ja, bocs már nem)Dantesem, hogy mik is kavarognak bennem. Azért írok így, mert könnyebb feldolgozni. És hogy mit?

Hogy hibáztam, hogy későn kapcsoltam, hogy megaláztak, hogy bántottam, hogy bántottak. Hogy nincs esélyem a változásra. Hogy vége.

Amiért mégis azt a címet adtam ennek a bejegyzésnek, hogy minden részlet a helyére kerül az az, hogy éjszaka aludtam. Az én drágám horkolására (jajj, most ezt sem szabad leírnom, mert az újdonsült gerlepár életében majd jön a hiszti)és reggel volt időnk beszélgetni. Örökké hálás leszek neki. Miért? mert szeretett. És mert szeret. Mert ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szüksége van a találkozásra ma. Menjen. Kell, hogy legyezzék a férfiasságát, hogy nőjjön benne az önbizalom. Remélem sikerül neki. Néha csak úgy engedhetünk el szerettünket, hogy mindig fájni fog. Soha nem fog elfelejteni. Ebben biztos vagyok. És én se őt. Én nem tudok mással foglalkozni, de nyilván eljön az az idő, amikor már nem egymás testi/lelki közelségére vágyunk, hanem máséra. Nekem még nem megy. És tudom, hogy bármilyen romantikusan siklanak ma a Városliget jegén, ő is engem keres majd. De lehet, hogy rosszul gondolom. 

Akkor fogom publikálni ezt a bejegyzést, amikor ők már kéz a kézben botladoznak, mert nem akarom semmissé tenni az én Dantesem randiját és nem akarom, hogy újra hiszti tárgya legyen a találkozás. Mert nem vagyok kicsinyes. Ugyan miért ne találkozhatnátok? Most neked írok! Nála értékesebb embert nem fogsz találni! Menj és ragadd meg a lehetőséget. Szeresd és támogasd majd idővel. Köszönöm neked, hogy akkor is mellette voltál, amikor én nem és tartottad benne a lelket. Elhiszem, hogy tetszik, elbűvölő tud lenni. Kívánom nektek, hogy éljetek át legalább annyi, vagy még több boldog pillanatot, mint amit mi ketten éltünk át és ne érjen titeket feleannyi buktató sem, ami minket megedzett. Mert én szeretem Ádámot. Nagyon.

A kép a helyére került. A múlthoz. A másik levél kicsit nyersebb volt, amit kaptam a tegnapi posztommal kapcsolatban. És nem értettem vele egyet. Ez az új lány, Nr.2 megpróbálja megragadni az alkalmat, hogy boldog legyen. Én is megtenném. na jó, ez hazugság. Nem kezdenék bele egy olyan ismerkedésbe, ahol küzdenem kell egy másik lánnyal a fiúért. Mert sosem kavarnék bele. De nem ítélkezhetünk. Hiába írta az Feri(?). hogy azért hagyjam, mert a pasim se és a lány se ér sokat. Én tudom, hogy mit harcolt értem. Én tudom, hogy mennyit várt. Én tudom, hogy hányszor ejtett könnycseppet miattam. És én örökké hálás leszek. örökké szeretni fogom. És tudom, hogy visszatalálunk egymáshoz és én leszek a gyermekei édesanyja. Nórié és Ábel Zoltáné. Mert,ahogy mondta, lesz még H kezdőbetű az én nevem előtt. Ha pedig nem, akkor túlmisztifikáltam ezt az egészet, és el kell engednem. És ez jó lesz így. Nem alacsonyodok le és nem fogom elítélni ezt a lányt, aki valószínűleg egy melegszívű teremtés és a Jóisten adjon neki erőt, hogy véghezvigye a terveit és gyereken segíthessen. Mert akiben ilyen tervek munkálkodnak, azt megsegíti az Úr. Így legyen. Szívből kívánom.

Szeretettel:
Grace