Mostanában egyfolytában Kowalsky-t hallgatok. Szeretem őket, a hangszínét, a pozitivuzmusukat, a hitüket. Jók, na. Már rég nem lennének a palettán, ha csak én szeretném őket. Sőt koncerten sem voltam soha. Nem vagyok egy első sorban tombolós típus. Bryan Adams meg LGT. ez a két emlékezetes koncertem volt. Most úgy gondolom, egy jobb szélen végighallgatott, csendben iszogatós Kowalsky is jól esne.

Most az jutott eszembe, hogy örülök, hogy nem volt színházjegyünk. Az rossz ómen lett volna. Mert vagy a szőke, vagy a barna utódom feszített volna az én Dantesem mellett. Bár, ha belegondolok, az Úristen humora lett volna. Sebaj :)

Valószínűleg azért sosem fogok elmenni egy Kowa koncertre. :) Nem tudok aludni. Ez nem változott. Talán az este, talán a zene, talán a magány teszi, de nem megy. Nem hallok egyetlen egységesen zengő horkolást sem, és nem tudom a számát, hogy felhívjam :D :D (lúzer)

Holnap végre hétfő. Annyira jó! Sosem vártam még ennyire. Túl sok időm volt. Ma is voltam a barátaimmal, nagyon jót tesznek, most is egy fiú barátommal beszélgetek és kicsit panaszkodom. De nagyon jó hallgatóságok. Szeretem őket.

Zenét váltottam..adj egy percet nekem az életedből :) Megkaptam. Ez a szám mindig Mátéé lesz, soha nem fogom elfelejteni amikor ezt gitározta és énekelte nekem. Amikor mindketten sírtunk. Életem legszebb romantikus pillanata volt. ő tényleg csak nekem írta a dalt.

Kicsit csapongok, biztos azért, mert este, azaz, ha jobban belegondolok (00:43) már javában tart az éjszaka. Fáradt vagyok. Igazából nem is tudok mit írni. Újra és újra le kéne játszanom a helyzeteinket, de csak a jó emlékek jutnak eszembe. A múltból. Nem vele kapcsolatosak. Fel kellene idéznie a mi emlékeinket. Egyetlen dolgot hagytam meg a közös fél évünkből. Az első rózsáját. Ha bemegyek az irodába, a többit is kidobom. De az a rózsa elpusztíthatatlanul itt lapul a kezemben éppúgy, ahogy márciusban; minden szeretetemmel hoztam haza és szárítottam ki. Soha nem fogom tudni kidobni. Megszagoltam. Illatos. Még mindig tartja magát. A Jóisten zsenialitása. Az a rózsa engem szolgál. Érezhetem az illatát. Már egész közel kell hajolnom, és jól beleszippantanom, de érzem. Ha már nem fogom, ki tudom törölni az életemből? Vagy ez örökre megmarad? Szeretném elfelejteni. Hogy ne fájjon annyira. Hiányzik. 

 Akartam jó éjt kívánni. De nem tudok írni neki. Ezt elvette tőlem. Sajnálom. Nem akartam bántani. Csak annyit írtam, hogy Jó éjt! Azt hiszem, új helyet keresek a blognak. Ha egyáltalán olvassa.