Nyilván nem lehet minden áldott nap pozitív szemléletű bejegyzést írni, de ha mérlegre tesszük a mai történéseket, még mindig a mosoly matrica felé hajlik a mérleg. Nagyon jól éreztem magam a karjaiban, éreztem a szeretet, a nyugalmat, jó érzéssel töltöttek el a nagy sóhajok, hogy megnyugszik a közelemben és talán(bár nem tudom mennyire)de ki tudja zárni a külvilágot.

A negatívumok talán csak a saját agyszüleményeim, nyilván nekem is vannak démonaim: az alakom, a nőiességem megléte/hiánya. Nos, vannak nők, akik azért panaszkodnak, hogy csúnyák, mert simogatást, dícséretet keresnek és általában az ügyes barátnők adnak is nekik.

Nekem is van egy barátnőm: nála őszintébb, szókimondóbb nőt nem ismerek. Vannak hasonló tulajdonságaink. Na ő mindig megmondja a tutit. Igen, kövér vagy, igen, dolgozol rajta, hogy ne legyél és nem is tehetsz róla és végre ezt felfedezték. Mostmár csak türelem kell. Igen, vannak nálad szebb és vonzóbb lányok. Tudooooom amúgy, de mégis szar hallani.

Szóval tisztában vagyok magammal. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szép. Vannak rajtam szép dolgok: a szemem, az orrom, a hajam...de ennyi, pont. Van akinek még ez sem jut, ezért hálásnak kell lennem. Ugyanakkor ott vannak a negatívumok. ez az alkat és alak, a keskeny szám, az elálló fülem..szóval mondhatnám, ha vékony lennék akkor átlagosnak mondanának az emberek. De nem vagyok. És ez egy ördögi kör: Amikor tudom, tisztában vagyok vele, hogy az emberek olyannak látnak majd, mint amilyennek én magam(ami amúgy nem igaz, mert egy csomó bókot kapok)és nem szabad ócsárolni magunkat és inkább lássuk magunkat szebbnek, mint amilyenek vagyunk, de nem megy. Nem lenne őszinte. És innentől ne várjam, hogy az aki fontos nekem szépnek lásson. Egy idő után majd rámnéz és azt mondja: Jézusom, mit keresek én mellette.

Tudom, hülye gondolataim vannak, de mindig ott motoszkál a fejemben. Ha leírom, talán elmúlik. De attól tartok ez az én démonom. Van amikor nem hagyok neki akkora teret, van amikor ő győz. Ilyen ez a mai este is.

Nem vagyok elég jó ha a gyűrődő hurkáimra gondolok, nem vagyok elég jó, ha a kedvesem a hasamon akarja pihentetni a kezét, félek meztelen lenni előtte, mert ki tudja, hogy mikor fordul meg a fejében, hogy ki ez??? félek, hogy nem vagyok elég kívánatos és hogy nem tudja majd velem azt a szexualitást átélni, amire szüksége van. Félek, hogy másra gondol, félek, hogy nem kíván.

A tetőpontként ma még a féltékenységemet is megtapasztalhatja. Teljesen idióta vagyok. Ezt is el fogom rontani. Utálom magam.