Sokszor eszembe jutott, hogy most aztán folytatom, de nem jött az ihlet, pedig Lőrincz L László is megmondta: az íráshoz 1% tehetség és 99% veríték szükségeltetik. Nagyon pozitív napjaim vannak mostanában, lement egy gyerektábor, ahol 120 gyerek volt ránk bízva és a Jóisten akaratából okosabban, kedvesebben, a világra nyitottabban tértek haza otthonaikba. 
Boldog vagyok, hogy részese lehettem, itt egy kis videó:
https://www.youtube.com/watch?v=_RVtX1_SFws
Természetesen meg kellene elégednem ezzel és ez is feltöltene, de hála Istennek megoldódni látszanak a kétségeim. Segíthetek azzal, hogy létezem. Segíthetek azzal, hogy szeretek. Segíthetek azzal, hogy hagyom magam szeretni. És szeretek is.
Kell nekem, napról napra egyre jobban, a mosolya, az aggodalmai, mindene....szeretem, ahogy lassanként megnyílik...szeretem, ahogy szótlanul fekszik az ölemben és egy pillanat alatt elaludhatok a karjaiban. szeretem ahogy szótlanul kommunikálunk, szeretem, hogy hallom és értem a gondolatait..némán. Mert értem és érzem őt.
Hosszú út áll előtte a szó szerinti és átvitt értelmében is :) Próbálok mögötte sétálni ha az kell, próbálom fogni a kezét, ha arra van szüksége...és töltekezem szeretettel és remélem majd egyszer szerelemmel is. Hagyok időt és tanulom a türelmet. Mert jó nekem...:)